Nosztalgia - 5. (befejező) rész

Nosztalgia - 4. rész folytatása

Aztán a dolog stagnált, mígnem Gazdasszony kitalálta, hogy kapjuk közösen a vacsorát. Na én ekkor három napig nem tudtam enni, de végül én is rájöttem, miről beszél Zénó, mikor azzal nyugtatgatott esténként, hogy ő is a falkába tartozik.
A dolog így idáig jutott:

 és mikor Jázminka is ideköltözött, őt már sokkal könnyebben megszoktam. Meg Zénó is.
Most meg bezzeg az a baj, hogy a macskák úgy el tudnak tűnni az Emberek szeme elől, hogy nem győzik keresni!

Nosztalgia - 4. rész

A Nosztalgia - 3. rész folytatása

Gazdasszony türelme és Bonci macskabőrbe bújt kutya mivolta megtette hatását: Nem volt könnyű ösztöneimet legyűrni - bevallom, teljesen még mára sem sikerült -, de a sok közös párizsizásnak, tejezésnek, simogatásnak és Embereink sok szentbeszédének köszönhetően (még ma is cseng a füleimben: Bonci nagyon aranyos, Boncit nagyon szeretjük, Bonci itt lakik, és olyan aranyos, mint Ti, Bonci szeret Téged, Te is szeresd őt blabla) eljutottam odáig, hogy 4 lépésre beengedtem Boncit a lakásba.

Azért rajta tartottam a szemem még sokáig. Így legalább sose tudott elbújni az Emberek elől, tőlem tudták mindig, hol van: amerre nézek.

A kályha mögött

no comment...

Nosztalgia - 3. rész

Nosztalgia - 2. rész folytatása
Nekem aztán semmi bajom nem volt a lábnyalókkal. Én csak türelmesen vártam, hogy rájöjjenek: élhetünk együtt. Mindent meg is tettem ennek érdekében. Sose fújtam rájuk, sose provokáltam őket. No persze ez az én érdekem is volt, a hideg tél közeledtével jobb volt nekem is bent a házban, mint lent a pincében.
Még a reggeli langyos tejemet is megosztottam velük, persze magamban nagyokat kacagtam, annyira vicces volt, ahogy Luca próbálja belegyömöszölni az orrát a tejes tálamba!
De hiába minden, Luca csak addig volt nyugton, amíg a tej előtte volt, ahogy elfogyott, indult a vadászat...

Nosztalgia - 2. rész

Nosztalgia - 1. rész folytatása
Én nem igazán értettem, hogy a Lucának mi baja a Boncival. Hiszen egyértelmű volt, hogy most már ő is a falkához tartozik. Én persze kifejezettem örültem neki, mert legalább az emberek láthatják, hogy ééén bundám nem fekete. Hanem sötétbarna. Csokibarna. De ha rossz a pék, akkor akár zsemleszínű, de maradjunk inkább a csokibarnánál. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem is volt olyan rossz egy tálból tejezni.
Embereink persze nevettek azon, hogy Bonci jelenlétében csóválom a farkájam (ahogy én gondoltam), de közben befeszítettem magam (ahogy Lucától láttam).

Kályha és fotel

Szeretem a fotelemet.
Szeretem, hogy a kályha mellett van.
Szeretem, ha a kályhában ropog a tűz.
(Köszi, Bonci, ezek szerint hatott a célzás..)

Nosztalgia - 1. rész

Úgy gondoljuk, tartozunk annyival a kedves blog-olvasóknak, hogy elmeséljük, hogy történt, hogy mi kutyák és cicák ilyen békében lakunk egy fedél alatt. Merthogy nálunk ez nem volt mindig ilyen magától értetődő...
Szóval az egész ott kezdődött, hogy a házat egy "házat fizet, macskát (is) kap" akció keretében vettük birtokba, mely akciót Emberünk kezdeményezett, és az igazság az, hogy Gazdasszony nagyon nem örült neki. Nem mintha bármi baja lett volna a Boncival (akit már egyébként ő nevezett el így: ismerjük a Kis Herceg történetét, igaz?), de amellett, hogy soha korábban nem volt közelebbi kapcsolata egy nyávogó négylábúval sem, tökéletesen ismert engem illetve macskavadász főtulajdonságomat. Kifejtsem? Na jóóóóó. Csak egy példát említek: Amikor a menhelyen meg kellett műteni, és elaltatva feküdtem a műtőasztalon, lógott belőlem az infúzió, egyszóval nem voltam valami jól, és az állatorvosok arra vetemedtek, hogy a mellettem lévő ágyra behoztak egy macskát....
Alig tudtak lefogni, mert majdnem leugrottam a műtőasztalról, hogy jól megkergethessem..
Na szóval, Gazdasszony félt attól, hogy hogy fog minket összeszoktatni. Ez a kép az első lépéseket illusztrálja, amikor még csak lestük egymást a Boncival. Rá se mertem nézni.

Valamit nem értek

Vannak dolgok, amiket nem értek. Azt hittem, csak azért, mert kilógtam a sorból, és majd ha én is herélt cica leszek, akkor majd mindent fogok érteni. De nem. Lehet, hogy a többiek sem értik, csak úgy csinálnak? Lehet, hogy megkérdezem tőlük. Mert most például azt nem értem, miért nem lehettünk tegnap mi is lent a kutyákkal, mert föl voltunk zárva, nem kaptunk párizsit sem, meg vacsizni is külön kellett. Gazdasszony azt mondta, azért, mert a Luca be van pöttyözve, hogy ne menjen bele a kullancs, és az ránk, cicákra veszélyes, és várni kell pár napot. Ez eddig rendben is van, DE
Mi az a bepöttyözve?

És mi az a kullancs?

Véééégre...

...én is "herélt" macska lettem!!!!
Ha ez azt jelenti, hogy én is ehetem a nagyobb bogyós kaját, ami eddig csak a Bonifácé volt, akkor megbocsátom ezt a délutánt. Konkrétan, hogy a doktornéni nem elég, hogy elaltatott, felvágta a hasam, és ivartalanított. Én ugyan nem tudom, ez mit jelent, csak annyit, hogy ez kellett ahhoz, hogy én is olyan finomat ehessek, mint a Bonifác. Köszi, Gazdasszony, hogy megbeszélted a doktornénivel, hogy én - bár lány vagyok, még- - is ehetem a fiúknak valót.
Mindenki megnyugtatására elmondom azért, hogy bár nem kaptam ébresztő injekciót (az meg mi?), az előzetes előrejelzésekhez képest sokkal hamarabb magamhoz tértem. Már ettem is egy kis párizsit. Azt minden nap kapunk. Akkor, amikor együtt vagyunk négyen. Betámadunk a konyhába, és akkor Gazdasszony nevet, és előveszi a párizsis bödönöket, és akkor kapunk párizsit. Még jó, hogy ez így maradt az ivartalanításom után is. Ez azért hiányzott volna.
Ez pedig az első kép, hogy ivartalanítva vagyok, a látszattal ellentétben nem a fenekem mosom, csak szeretek a bidében dekkolni. Meg a kádban. Ez a kettő.

Ideje lenne...

befűteni az új kályhába...
Most már nekem is jobban esik itthon mereszteni a seggem, mint az utcában csatangolni, haverezni.
De hogy nem vágjátok enyhe célzásom...

Egy kis statisztika - avagy Jin és Jang

világos bundások és sötét bundások aránya:                                     50%-50%

fiúk és lányok - avagy kan/dúrok és szukák/nőstények aránya:      50%-50%
cicák és kutyák aránya:                                                                50%-50%
összesen, avagy akik szeretik a kanapét:                                       100%

Jelentem,...

...jól vagyok!

- Végre nincs olyan meleg - azt azért nem bánom, hogy Emberem újraélesztette az őrlángot a kazánban

- Nemsokára indulok varratszedésreeeeee!!!!!!

Ez van

Most mit csináljak? Szeretem ezt a kis vakarcsot.
Még akkor is, ha mindenhova bepisil/bekakil (ja, nem Neked kell takarítani - a szerk.),
még ha akkor is, ha olyan kis hebrencs (naná, még csak fél éves - a szerk.)
még akkor is, ha kevesebb, mint tized akkora, mint én (ezért a leginkább, kedvesem - a szerk.)
és még akkor is, ha odakint úgy bezabál valamit (vagy valakit, bele se merek gondolni - a szerk.), hogy utána napokig nem eszik itthon semmit (pedig nem is a Te kajádat eszi - a szerk.).
Ez van...

Velünk mindig történik valami...

Merthogy most az, hogy nekifutottam valaminek, a jobb hátsó combomon lett két seb, az egyiket össze kellett varrni a doktornéninek, a másikat meg majd Embereimnek kell betadinozni, jujj, ezt nagyon utálják, hát még én hogy fogom.

De a legnagyobb baj nem is ez, hanem hogy házhozszállítást kellett kérni a doktornénitől, mert hiába az ébresztő injekció, engem az altatás nagyon ki tud ütni.. Ennyire:

Két-három órával a beavatkozás után most már azért jobban vagyok, konkrétan annyira, hogy megtanultam a tölcsérben is felszedni a labdát a földről.

Oszi

Vendégünk volt a hétvégén.
Úgy értem, nekünk. Négy lába volt neki.
- A réten nem is volt baj, volt terület, ami nem a mienk. Meg nem is az övé. Otthon viszont telepisilte a kertet. - Jajj, Zénó, ne pasiskodj már, komolyan mondom, ettől a pisi-mizériától megőrülök.
- Luca, Te ezt nem értheted. Nem is lett volna baj, ha megmutathattam volna neki, hogy én vagyok a főnök.
 -Persze, Zénó jóindulattal is hatszor akkora, mint Oszi, naná, hogy nem hagytuk - a szerk.
Egyébként meg kell hagyni, hogy Oszi nagyon kedves, nagyon aranyos kutya. Gyere máskor is!

Világnapunk

Ma van az Állatok Világnapja.

De ne csak ma; az év minden egyes napján szeressetek minket, Emberek.

Törődjetek velünk, és legjobb lelkiismeretetek szerint cselekedjetek, akkor is, ha rólunk van szó, hiszen mi, háziállatok, annyira megbízunk Bennetek - még akkor is, ha nem mindig értjük, mit miért tesztek - , hogy a hosszú hosszú évek során maximálisan kiszolgáltatottá tettük magunkat - Nektek...

Büszke Macska

Büszke vagyok magamra. Meg Embereimre. Úgy egy éve nem láttak a doktornénik, s ha Emberemet nem ismerik olyan jól (hála a többieknek), meg se ismertek volna. Mert kikupálódtam. Szép vagyok. Szép nagy. Hat kiló...
Óh, semmi probléma, csak szurit kaptam, hogy ne legyek beteg meg veszett. Ez a kettő.

(A Többiek nevében is írom: továbbra is várjuk a pályázatokat az indián-nevekre!)

Játék

Embereink újabb idiótasága, hogy kitalálták, indián neveket fognak nekünk adni.
És itt jött el az a pillanat, hogy bevonjuk a kedves Olvasótáborunkat a blog szerkesztésébe: A kommenteken keresztül várjuk az ötleteket!
Pl.: Zénó = Fejenagy vagy Nyálacsurog
Luca = Puhabunda
persze ezeknél sokkal jobb ötleteket várunk.
Képek az eredményhirdetés után várhatók, kommenteljen mindenki, az is, aki személyesen nem ismer minket!

Nyá(r)l-záró

Megint buliztunk! Embereink azt mondták, zárjuk a "nyár-t". Csorgott viszont a nyál. Sós süti, grill hús, édes süti, kenyér héj, grillezett mozarella, grill szív, majonézes krumpli....
Mi is volt még?? Imádjuk a vendégséget! Igaz, hogy nem kaptunk vacsorát, de (ezt csak nektek súgjuk meg, Embereinknek el ne mondjátok) fel se tűnt.

(Nyár)száj-záró

Ezúton kérünk bocsánatot Gazdasszonyunktól, amiért beleharaptunk a kézbe, ami enni ad nekünk. A felelősséget kollektíve vállaljuk!

Bujcis

Nem értem (mindig ez van, hogy nem értem, nézzétek el nekem, még csak alig múltam öt hónapos), hogy Gazdasszonyom miért csodálkozik azon, hogy ahogy leül, tuti, hogy 2 percen belül az ölében kuporgok. Elvégre ő nevelt ilyenné, s azt is szokta mondani, engem azért akartak többek közt, hogy legyen egy kistigris a háznál, akit lehet gyömöszölni. Hát engem lehet. Csak akkor meg ne tessék csodálkozni.
És azon se kell csodálkozni, hogy ha éhes vagyok, de nem kapok enni, akkor kiszolgálom magam:

Küldetés

Azt mondta a tiszteletbeli Anyukám, aki a menhelyen vigyázott rám, hogy a mai napig én vagyok az egyik sikersztori a -nem túl sokból.
Ez egyrészről nagyon jó, mert tudom, hogy nagyon klassz Embereim lettek, jó sorom van, finomakat eszem, és jókat sétálok, Lucával jókat játszom, no meg szép a kert, amit őrzök;
másrészről viszont nagyon szomorú vagyok miatta, hogy a legtöbb ovistársamnak mindez nem sikerült.
Ezért arra kérem a jólelkű Embereket, hogy aki tud, segítsen, hogy a többi kutyusnak is olyan jó helye legyen, mint amilyen nekem van.

A farkája neki

Szóval az van, hogy mindig annyira örülök a gyerekeknek (lásd pl.: előző bejegyzés), hogy a vizsla-farkájam szétvertem a hegyes objektumokon a házban, és annyira, hogy úgy szétrepedt, hogy be kellett a doktornéninek kötözni:

Gyerekek

Nagyon szeretjük a Gyerekeket! Nem csak azért, mert ha itt vannak
-kapunk sok simit
-kapunk kutyacsokit, macskatejet, halacskát
-sokat labdázhatunk
-sokat nyalakodhatunk
hanem mert ugyanolyan tiszta lények, mint mi...

Első éjszaka

Bevetettem magam az éjszakába, tegnapra virradó éjjel nem jöttem haza, azt hittem, jó buli lesz, de az igazság az, hogy jobban jártam volna, ha Gazdasszony nyakára tekeredve alszom, ahogy szoktam. Azt mondják az okosok, mindent ki kell egyszer próbálni, hát ha már az erkélyről való ejtőernyőzést is kipróbáltam (boldog szülinapot, Gazdasszony), ezt is ki kellett. De rá kellett jönnöm, hogy a tücsökciripelést jobban szeretem ablakon keresztül hallgatni...

Nna végre

Végre már, hogy ez a kis vakarcs kezd emberhez őőőő akarom mondani MACSKÁHOZ méltón viselkedni. Már nem megy úgy az idegeimre, végre visszaköltöztem én is a szobába éjszakára. No meg rájött, hogy a kutyák sem bántják őt, ezért nem fúj már ő se rájuk!
Reggelente persze alig tudok elfutni előle, mikor kirándulni megyek, azért mindenhova még ne jöjjön velem. Tiszta égő a haverok előtt. Majd ha jó kis csaj lesz, viszem magammal büszkélkedni. De arra még várni kell egy kicsit.

Kisbaba

Nem teljesen értem, hogy ő kicsodamicsoda volt. Mert, ugye, volt neki két lába. Nem több, nem kevesebb. Meg aztán neki is a két füle közé volt szorulva a feje. Vigyorgott is, nézett is, de egyszer sem mondta, hogy "Zénóül". Meg a ladbát se dobálta nekünk. Meg se simította a buktám, bár a puszimat bírta. És bár nem vagyok túl jó a méretek megítélésében (pláne ami saját magamat illeti - ezért már pszichológushoz is akartak vinni, mert állítólag nem vagyok öleb, pedig én aszittem), ez a Palyika nagyon de nagyon kicsike.
A fene se érti ezt.

Elfáradtunk

Részüknkről.
Pár nap szünet volt. Mert elfáradtunk. Itt voltak A GYEREKEK. Labdáztak velünk. Meg simogattak. Meg néha nem is nagyon értettük, hogy most akkor leüljünk vagy menjünk a kutyahelyünkre. De nem baj, mert nevettek sokat, és vakarászták a füleinket. Csak egy kicsit elfáradtunk.

Lőrinc

Mikor is pisil bele Lőrinc a dinnyébe? Addig vajon lesz még ilyen?:

Kaja

Csakaztnemértem,
hogy a Bonifác miért kap finomabb kaját, mint én. És hogy Gazdasszony miért nem engedi, hogy az övét egyem. Ha egyszer az ízlik! Azt hiszik, nem tudom megenni a nagyobb bogyókat??
Persze mindig mondják, hogy nem vagyok én herélt macska, de én ezt nem értem. Ha ezen múlik, akkor heréééélt macskaaaaa akarok lenni!!!

Bezzeg ha főznek, mármint az Emberek, akkor nem akarom a Bonifácét enni:

A +4 is bemutatkozik

Mi teknősök vagyunk. Négyen. Ékszer. Eszünk uborkát, sárgabarackot, banánt, no meg halat. Előbbiekből szoktunk hagyni a Zénónak, mert ő nagyon szeret enni. Mi meg szeretjük a békességet. Meg a halat.

Jázmin bemutatkozik

Mi van, mi van?
Be kell mutatkozni? Jázmin vagyok, még baba cica, de már nem sokáig, és már néha én is elmegyek a Boncival kirándulni! Igaz, hogy két napig fújt rám, amikor idehoztak az Emberek - mintha nem lett volna elég trauma elválni az Anutámtól -, de már le tudom őt birkózni!

Bonifác bemutatkozik

Mit beszéltek itt összevissza ti lábnyalogatók?! Mintha nem tudnátok, hogy EBBEN a házban én laktam legelőször. Ide születtem, s örüljetek neki, Embereitekkel együtt, hogy itt lakhattok!
Bonifác vagyok, Gazdasszony szerint a Világ Legjobb Macskája. A látszat ellenére van néhány fehér szőrszál a nyakamon, de a vendégségben itt alvókra rá tudom hozni a frászt, amikor éjjel a vállukra ülök.

Zénó bemutatkozik

Az lehet, Luca, hogy Te vagy a rangidős, de amióta már nem vagyok babakutya, én vagyok a domináns! És különben is, az a röpke két hónap kit érdekel, amennyivel előbb kerültél Embereinkhez, mint én?!
Khmm. Bocsánat.. Mit is akartam mondani? ja igen! Zénó vagyok, kb 3 éves német dog és német vizsla keverék:

Luca Bemutatkozik

Nálunk minden állat egyenlő, de én vagyok a legegyenlőbb.
Vagyis a rangidős.
Körülbelül 4 éves jól sikerült keverék kutyus vagyok. Az első állatorvos szerint Skót-juhász és Labrador ősöktől származom, Gazdasszony azonban esküszik arra, hogy van bennem agár, és sokkal inkább német az a juhász, akinek vére az ereimben csordogál.
De én inkább mindenki saját véleményére bízom, hogy mit gondol rólam: