Szóval az van, hogy mindig annyira örülök a gyerekeknek (lásd pl.: előző bejegyzés), hogy a vizsla-farkájam szétvertem a hegyes objektumokon a házban, és annyira, hogy úgy szétrepedt, hogy be kellett a doktornéninek kötözni:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése