2009. november 8., vasárnap

Nosztalgia - 3. rész

Nosztalgia - 2. rész folytatása
Nekem aztán semmi bajom nem volt a lábnyalókkal. Én csak türelmesen vártam, hogy rájöjjenek: élhetünk együtt. Mindent meg is tettem ennek érdekében. Sose fújtam rájuk, sose provokáltam őket. No persze ez az én érdekem is volt, a hideg tél közeledtével jobb volt nekem is bent a házban, mint lent a pincében.
Még a reggeli langyos tejemet is megosztottam velük, persze magamban nagyokat kacagtam, annyira vicces volt, ahogy Luca próbálja belegyömöszölni az orrát a tejes tálamba!
De hiába minden, Luca csak addig volt nyugton, amíg a tej előtte volt, ahogy elfogyott, indult a vadászat...


1 megjegyzés:

  1. Édes Boncikám! Remélem ezt az üzenetet megkapod.
    Így utólag, a végeredmény ismeretében igazad volt, hogy a tejedet sem sajnálva,az együtt élésre törekedtél. Persze bizonyára közben el kellett viselned néhány Luca-vadászatot. Gondolom erről is lesz szó a következő részekben.....

    VálaszTörlés