Büszke Macska

Büszke vagyok magamra. Meg Embereimre. Úgy egy éve nem láttak a doktornénik, s ha Emberemet nem ismerik olyan jól (hála a többieknek), meg se ismertek volna. Mert kikupálódtam. Szép vagyok. Szép nagy. Hat kiló...
Óh, semmi probléma, csak szurit kaptam, hogy ne legyek beteg meg veszett. Ez a kettő.

(A Többiek nevében is írom: továbbra is várjuk a pályázatokat az indián-nevekre!)

Játék

Embereink újabb idiótasága, hogy kitalálták, indián neveket fognak nekünk adni.
És itt jött el az a pillanat, hogy bevonjuk a kedves Olvasótáborunkat a blog szerkesztésébe: A kommenteken keresztül várjuk az ötleteket!
Pl.: Zénó = Fejenagy vagy Nyálacsurog
Luca = Puhabunda
persze ezeknél sokkal jobb ötleteket várunk.
Képek az eredményhirdetés után várhatók, kommenteljen mindenki, az is, aki személyesen nem ismer minket!

Nyá(r)l-záró

Megint buliztunk! Embereink azt mondták, zárjuk a "nyár-t". Csorgott viszont a nyál. Sós süti, grill hús, édes süti, kenyér héj, grillezett mozarella, grill szív, majonézes krumpli....
Mi is volt még?? Imádjuk a vendégséget! Igaz, hogy nem kaptunk vacsorát, de (ezt csak nektek súgjuk meg, Embereinknek el ne mondjátok) fel se tűnt.

(Nyár)száj-záró

Ezúton kérünk bocsánatot Gazdasszonyunktól, amiért beleharaptunk a kézbe, ami enni ad nekünk. A felelősséget kollektíve vállaljuk!

Bujcis

Nem értem (mindig ez van, hogy nem értem, nézzétek el nekem, még csak alig múltam öt hónapos), hogy Gazdasszonyom miért csodálkozik azon, hogy ahogy leül, tuti, hogy 2 percen belül az ölében kuporgok. Elvégre ő nevelt ilyenné, s azt is szokta mondani, engem azért akartak többek közt, hogy legyen egy kistigris a háznál, akit lehet gyömöszölni. Hát engem lehet. Csak akkor meg ne tessék csodálkozni.
És azon se kell csodálkozni, hogy ha éhes vagyok, de nem kapok enni, akkor kiszolgálom magam:

Küldetés

Azt mondta a tiszteletbeli Anyukám, aki a menhelyen vigyázott rám, hogy a mai napig én vagyok az egyik sikersztori a -nem túl sokból.
Ez egyrészről nagyon jó, mert tudom, hogy nagyon klassz Embereim lettek, jó sorom van, finomakat eszem, és jókat sétálok, Lucával jókat játszom, no meg szép a kert, amit őrzök;
másrészről viszont nagyon szomorú vagyok miatta, hogy a legtöbb ovistársamnak mindez nem sikerült.
Ezért arra kérem a jólelkű Embereket, hogy aki tud, segítsen, hogy a többi kutyusnak is olyan jó helye legyen, mint amilyen nekem van.

A farkája neki

Szóval az van, hogy mindig annyira örülök a gyerekeknek (lásd pl.: előző bejegyzés), hogy a vizsla-farkájam szétvertem a hegyes objektumokon a házban, és annyira, hogy úgy szétrepedt, hogy be kellett a doktornéninek kötözni:

Gyerekek

Nagyon szeretjük a Gyerekeket! Nem csak azért, mert ha itt vannak
-kapunk sok simit
-kapunk kutyacsokit, macskatejet, halacskát
-sokat labdázhatunk
-sokat nyalakodhatunk
hanem mert ugyanolyan tiszta lények, mint mi...

Első éjszaka

Bevetettem magam az éjszakába, tegnapra virradó éjjel nem jöttem haza, azt hittem, jó buli lesz, de az igazság az, hogy jobban jártam volna, ha Gazdasszony nyakára tekeredve alszom, ahogy szoktam. Azt mondják az okosok, mindent ki kell egyszer próbálni, hát ha már az erkélyről való ejtőernyőzést is kipróbáltam (boldog szülinapot, Gazdasszony), ezt is ki kellett. De rá kellett jönnöm, hogy a tücsökciripelést jobban szeretem ablakon keresztül hallgatni...